Article

Az Oracle megvette a BlueKait. És mit akar vele?

Ugyan nem kifejezetten itthon, de a programmatic világban a hét egyik kiemelt híre, hogy az Oracle megvette a BlueKait. Előbbi közleményéből megtudhatjuk:

  • Február 24-én írták alá a dealt, melynek keretében az Oracle megszerezte a BlueKai elnevezésű, felhő alapú big data platformot. A szolgáltatás révén a cégek a megcélzott közönségről rendelkezésre álló bővebb információ ismeretében személyre szabhatják online, offline és mobil marketing kampányaikat.
  • A BlueKai megoldások része a Data Management Platform (DMP). Ez kimaradt az előző definíciós körből, de most pótoljuk. A DMP-k célja, hogy összegezzék és rendszerezzék a felhőben a cégek számára azok ügyfél- és közönségadatait. Ennek a célja az, hogy a különböző csatornákon összehangolt, személyre szabott marketingaktivitásokat lehessen futtatni, költséghatékonyan, magasabb ROI mellett. A DMP-kről megint csak van részletes IAB-anyag.
  • Szintén hozzájuk tartozik a közlemény szerint a világ legnagyobb harmadik feles adatpiactere, több mint 700 millió elérhető profillal, amelyeket a cégek saját ügyféladataikon túl, azokkal együtt tudnak alkalmazni.
  • A BlueKait integrálni fogják mind a Responsys B2C marketing automatizációs rendszerrel, mind az Eloqua B2B marketing automatizációs megoldással.

A témát még hosszan ragozzák, de a kulcsszavak a marketingesek szempontjából világosak:

  • integrált
  • személyre szabott
  • adatrendszerezés (saját és harmadik fél, forrását tekintve média, reklám, közösségi média, mobil)
  • cross-channel (e-mail, web, közösségi média, mobil, reklám, tartalom alapú megoldások,…)

Minden valószínűség szerint a frigy révén ilyen pozicionálásra törekszik majd az Oracle:

oracle-acquires-bluekai-rounds-out-its-marketing-cloud
(A kép forrása: Zdnet)
Article

Hogyan kerül a fogyasztó elé a reklám?

Lehet egészen bonyolult ábrákat is hozni, de vegyünk egy viszonylag egyszerűt. Ez az a váz, amelyen keresztül programmatic környezetben a hirdető üzenete eljut a fogyasztóhoz:

Programmatic-Buying(A kép forrása: NextBigWhat)

Ahogyan a korábbi bejegyzésekből kiderült, a programmatic tranzakciók egészen hasonlóak is lehetnek a klasszikus médiavásárlási aktushoz, de fókuszáljunk arra, ami új, és – előre is elnézést, ha valaki fekete öves tudással téved e posztra – nézzük meg, hogyan néz ki konyhanyelven, ha a fogyasztót jól megRTB-zik:)

Emberünk meglátogat egy weboldalt, majd ez az információ továbbítódik a szervereken keresztül az ad exchange vagy a DSP rendszerekhez (nyugalom, mindjárt kifejtjük, és ezek koránt sem az utolsó hülye rövidítések). Ilyenkor az dől el, hogy a fogyasztónk milyen “kérőkre” számíthat, azaz milyen potenciális hirdetőknek érdekes ő/milyen potenciális hirdetők érdekesek számára. Emberünkről információként továbbítódnak a demográfiai jellemzői, a tartalmi kontextus (ahol éppen a neten kószál), illetve az érdeklődése, digitális lábnyoma. Mikor ez az infó a kínálati oldalról tovább megy a keresleti oldali ún. DSP-khez, akkor fogyasztónk mérlegre kerül, hogy kiderüljön, megfelel-e adott hirdetők igényeinek. Tehát, ha ő egy budapesti, 25 éves férfi, aki gyakran jár sportos oldalakon, akkor a másnapi borsodi falunapok és a barátnős-éneklős tamponkampány szempontjából irreleváns, de, mondjuk, egy sportszergyártónak izgalmas lehet. Ha fogyasztónk érdekes a pakliban lévő hirdetők számára, akkor elindul érte a licit, és az nyer (annak a hirdetése jelenik meg), aki a legjobb ajánlatot teszi. Mindez a másodperc törtrésze alatt történik, tehát amíg bepötyögtük ezt a bekezdést, a világban elég sok ilyen tranzakció történt.

Az nem újdonság, hogy a releváns hirdető akar a releváns fogyasztóval találkozni, és mindkét félnek úgy kéne éreznie az üzenet átadásakor/befogadásakor, hogy ez egy “match made in heaven”, de legalábbis nem tök érdektelenek egymás számára. Az ugyanakkor újdonság, hogy ebben a keretben minden korábbinál nagyobb az esély arra, hogy a két fél között ne legyen félreértés, és egy-egy “találkozás” után ne kelljen hümmögve odébb állniuk.

Egy jó összefoglalás arról, hogy miért lehet más e találkozás, mint a hagyományos médiavásárlás esetében:

  • Nem tömegesen vásároljuk a megjelenéseket, hanem egyenként érjük el a releváns fogyasztókat, az egyes megjelenési lehetőségekért egyenként licitálunk. Előbbi esetben a nagy elérés mellett jellemzően a környezet is rendkívül fontos, utóbbi esetben – bár nyilván a környezet nem teljesen érdektelen – maga az adott user és az ő minél pontosabb paraméterei az elsődlegesek.
  • A klasszikus modellben, amennyiben adott médiatulajnál befoglaljuk az adott kampányt, akkor a hirdetésünk szépen meg fog jelenni. Ugyanez a helyzet a garantált programmatic megoldások esetében. Nem így, ha aukcióban veszünk részt, akkor a fent leírt algoritmus alapú udvarlásból derül ki, hogy találkozik-e a hirdetésünkkel adott látogató.
  • A munkafolyamatok (foglalás, követés, stb.) “gépesítettsége” más szintű egyik és másik modellben.
  • Árazás: A fent linkelt cikkben van egy almás példa: eddig ezer almát vettünk fix áron, tekintet nélkül arra, hogy melyik darab mennyire mosolygós vagy kukacos. Az RTB-világban ugyanúgy meg tudom venni az ezer darab almát, csak mindegyikre külön alkudozom, aszerint, hogy az alma meg én mennyire passzolunk.
  • A belépési korlátok különböznek a két modellben.[Read more]
Article

A programmatic buying típusai

Bár a programmatic buyingot (programozott vásárlást) és a real-time biddinget (valós idejű licit) gyakran szinonimaként használjuk, ezen azért lehet árnyalni. Minden IAB-k anyukája, az amerikai szervezet ezért ki is bocsátott egy hasznos kis dokumentumot, amelyben szépen elmagyarázzák a különböző fogalmakat. Persze ettől még lehet mindenfélét mindenhogy használni, de ez jó lesz egynek.

iab_programmatic(A kép forrása: http://www.iab.net/programmatic)

A dokumentum a programozott médiavásárlás 4 típusát mutatja be. A részletek ott vannak a fenti ábrán, nem szeretnénk mindent megismételni. Azt azonban érdemes kiemelni, hogy a következők alapján tehetünk különbséget:

  • a felületet a hirdető számára lefoglalták vagy sem, azaz garantált-e a megjelenés vagy sem
  • az ár fix, vagy licit révén alakul ki
  • a felület tulajdonosával, az értékesítővel szemben egy vagy több hirdető áll szemben[Read more]
Article

Lépjünk egyet hátra: programmatic buying

Persze mi is jól elneveztük magunkat a real-time bidding -ről, azaz a valósidejű licitről, mivel erről esik a legtöbb szó, de érdemes tágabbra nyitni az ollót, mivel a manualnyik médiatervezés és –vásárlás mellett feljövő programmatic (programozott, algoritmusokon alapuló) trend jóval több annál, hogy valós időben licitálunk egy fogyasztó elérésére.

Nem akarunk cinikusak lenni, megteszik ezt helyettünk mások. Itt van például egy remekbe szabott blog, amely azt a kérdést teszi fel, hogy mi is történik a médiatervezés világában. A válaszok animgifben itt érhetőek el: http://whathappensinmediaplanning.tumblr.com/. Az alábbi – melyet a hangulat kedvéért átemeltünk – például azt hivatott kifejezni, hogy “When I show my supervisor that we mistakenly underdelivered our last campaign”:)

4KmGiBP

Ha kattintottunk a fenti linkre, nagyjából értjük, miről van szó. Ezzel persze nem azt szeretnénk mondani, hogy a klasszikus médiatervezési és –vásárlási metódusok halottak. Egyszerűen az átláthatóság, a mérhetőség, a költségcsökkentés iránti igény hívták életre az automatizációs trendet.

A jelenség lényegét a leginkább talán Eoin Townsend 2013. januári írása fogja meg. A posztja címe ez volt: „Hogyan ölte meg a hirdetési technológia az excelt?” Egyelőre nem nagyon ölte meg, de azért érdemes összefoglalni, miről is írt emberünk:[Read more]

Article

Minden kezdet merész – indul a real-time bidding blog

Valószínűleg mindenkinek ismerős a hosszú évek óta, a végén már csak önironikus félmosollyal emlegetett „ez már a mobil éve lesz” jóslat. Miközben jókat mosolyogtunk (magunkon), végül csak eljött, ha nem is a mobil éve, de – ennél jóval többet ígérve – a mobil korszaka. Valójában nem tudunk rábökni arra a konkrét évre, amikor a mobil megkerülhetetlen platformmá vált, elsősorban azért, mert bár számtalan fontos fordulópontra emlékezhetünk, minél több a lehetőség és a megoldás, annál több a kérdés és a kihívás. Naponta nyílnak az újabb kapuk.

A real-time bidding-ről (valós idejű licit) nagyjából 2009 óta lehet hallani, és azóta érezhető a mind erősebb várakozás. A séma azonban kísértetiesen hasonlít a mobilnál tapasztalthoz. Várunk, várunk, türelmetlenkedünk, fejtegetjük a jövőképeket, mielőtt stabil – magyar nyelvű, a hazai viszonyokra adaptált – definíciók és rendszerek lennének a kezünk ügyében, és közben a dolog valahogy belopózik az életünkbe itthon is. Aztán kezd a körmünkre égni – vagy nem.

A magyar piacon egyelőre inkább a konferenciákon, a jövőbe nézős beszélgetéseken fut a téma. Ugyanakkor néhány konkrétumra is emlékezhetünk 2013-ból:[Read more]