2014-ben itthon és máshol is nagyon sok szó esett a programozott vásárlásról, és annak is elsősorban a szakmai részéről (mivel az üzleti része még mindig inkább ködös). Ezzel semmi gond nincsen, jó a jövőről beszélgetni, az viszont fontos lenne, hogy ne akarja a piac átugrani a fontos lépéseket. Erre hívja fel a figyelmet a MediaPost Mad blogja is. A programozott vásárlás egyik kulcskérdése a transzparencia. A poszt aláhúzza: addig e téren ne is akarjunk előrelépni, amíg két dolgot nem raktunk rendbe: a hirdetések láthatóságának (viewability) és a csalásoknak a kérdését.

Hiszen az egyik legvonzóbb dolog az adatbőség, csakhogy abban az esetben, ha az adatok nincsenek rendben, nem ellenőrizhetőek, nem lehet rájuk építeni. Felesleges azokat nagy elánnal összegyűjteni, elemezni, majd azok alapján döntéseket hozni. A blog felidézi: számos – döntően a nagy, élen járó piacokra vonatkozó – kutatás szerint a display hirdetések kb. felét senki nem látja. Ha pedig látják, akkor kérdés, hogy e felhasználók közül mennyi is a csalók által beüzemelt bot.

A poszt szerzője azt is megjegyzi: furcsa, hogy ezekkel a kérdésekkel milyen ritkán foglalkoznak a nyilvánosság előtt a marketingvezetők. Ritkán emelik fel a szavukat a tény ellen, hogy a hirdetések egy része egyáltalán nem látható, és ha igen, akkor sem biztos, hogy valódi felhasználóknak szolgálják ki azokat. A következtetése leginkább ez: azért nem mondanak semmit, mert félnek, hogy hülyének nézik őket. Ööö. Egyébként arról, hogy programozott vásárlás ügyileg itthon mennyire vannak képben a marketingesek (kipróbálás szintjén), itt írtunk.

A Mad blogon leírt mechanizmus, miszerint előreszaladunk a trendekkel, de közben egy eggyel korábbi kérdést sem sikerül rendbe tenni, rendkívül jellemző a digitális reklámpiacon, tekintettel az állandó hype kényszerre, ha szabad ilyen hülyén fogalmazni. Hogy itthon mi a helyzet a botokkal meg a hirdetések láthatóságával, az jó kérdés. Biztos látott már valaki valakit, aki valahol kimondta a viewability kifejezést egy konferencián…:)

Egy interjúban Kovács Zoltán, a DAN Hungary vezetője azt mondta nekem, hogy “A „big datát” kanalanként kell megenni, mint az elefántot…” Előtte azt fejtegeti, hogy a big data kapcsán mindig valami borzasztó bonyolult dologra gondolunk, mikor van néhány olyan szemléleti kérdés, amelynek a rendbetétele egyszerűbb úton elvezet a javuláshoz adat fronton, és akkor még nem csináltunk semmi technológiailag blikkfangos dolgot. Gyanús, hogy a programozott vásárlás esetében is meg kellene fontolni az elefántkanalazást.